.

Úgy érzem vége.

(utólagos pótlás:

... az írásnak)

Álomnapló - Hogy is van ez?

Mostanában a szokásosnál is jobban el szoktam gondolkozni az álmokon. Lehet, hogy azért mert néha-néha bejárok egy olyan előadásra, ami csak az álmokkal foglalkozik. Mit miért álmodunk, mikor, mi zajlik le a szervezetben álmodás közben, és még hasonló finomságok..

Személyiség függő, de sok embert nagyon megterheli, ha sűrűn változtatja az alvó helyét, vagy épp, ha idegen helyen alszik. Továbbá nagyon könnyű kizökkenteni az embert az alvásból, ha valamit megváltoztatunk a megszokotthoz képest. Ha mondjuk az alanyt alvás közben másfél óránként megbökünk, akkor az igaz, hogy nagyon rosszul fog aludni, de álmai tömkelegét lesz képes felsorolni és elmesélni, amikor felébresztik.

Az előző este különösen hosszú álmom volt, és mivel rengeteg motívum van benne, nagyon sok jelentést is bele lehet magyarázni.

A következőt álmodtam: Az alaphelyzet: a régi lakóhelyünk városrészében vagyunk, egy furgonnal száguldozunk, tetőablakon nagy gépfegyver lóg ki, rendőrök üldöznek. Van is okunk menekülni, mert elloptuk a régi gimnáziumom egy éves költségvetését.

Több emeletes ház csatornáján mászok fel a tetejére, hogy meneküljek. Közben vágóképeket látok, ahogy az iskola személyzete engem szid, hogy hogyan lehettem ilyenre képes. A következő pillanatban már besétálok az igazgatóhoz, és megegyezek vele, hogy csak viccből csináltam az egészet, mindet visszaadom, és vonja vissza a feljelentést. Ez meg is történik. Kocsiba szállunk, a kocsi tele van, igazgató vezet, de kénytelenek vagyunk megállni, mert egy lagzi van az út szélén. Leparkolunk, és meglátom néhány közeli rokonomat, ahogy ott mulatnak. Egyikük már igen sokat ivott, és serényen táncol, de egyszer csak a teste megfeszül, megmerevedik, és meghal. Mindenki kétségbeesik, de pár másodperc múlva már nevetve kel fel, hogy csak viccelt.. Közben az útitársaim átváltoznak a rokonságom egy másik részévé.

Ilyen sok ismerőssel és ilyen hosszan még sohasem álmodtam.. Egy biztos. Érdekes volt.

A megfejtéseket várom. :)

Bocsi

Jó régen írtam.. pedig a mindennapi életemben nem merült feledésbe a blog. Sokszor témába jön, eszembe jut.. Múltkor még tanulmányi hasznát is vettem. Egyik tárgyamból kaptam egy olyan szorgalmi házit, hogy különböző társadalmi szempontok szerint elemezzek egy Pink videóklippet.

Mind e közben zajlik az élet.. Kezdek megismerkedni az új szobatársakkal, tegnap szint vacsi volt, ahol meg kellett pucolni jó pár klió krumplit, le kellett szedni jó pár ajtót a folyosón, hogy legyen asztalunk.

Különböző személyiségek vagyunk.. Valaki kevésbé, valaki jobban közösségi típusú ember. De az, hogy a mindennapi életben mennyire valósul ez meg, nem csak ettől függ. Ha valaki jelenleg nem érzi magát közösségi embernek, nem valószínű, hogy magában van a hiba, pusztán annyi, hogy jelenleg nem kap megfelelő lehetőséget arra, hogy kibontakozzon.

Igyekszem visszarázódni az írásba.

Szülinap

Ma egy igen érdekes dolgot csináltam. Próbára tettem, hogy az emberek mennyire hisznek a facebooknak.. Mondhatom eléggé. Pár napja beállítottam, hogy 1991. 02.08.án születtem. De NEM! Ennek következtében nagyon sok ismerősömnek azt írta ki, hogy ma van a szülinapom. Kaptam is bőven a jókívánságokat.. 50 felett járok eddig. Amit nagyon szépen köszönök, de bevallom, jogtalanul kaptam. :) (amúgy pont jól jött, mert nyirokcsomó gyulladással küzdök. :))

Nahszóval. Hova lett az amikor szépen a kis füzetünkbe irkáltuk, hogy mikor van a barátaink, a volt osztálytársaink szülinapja? Talán majd valamikor újra előjön.

.

Most mi van velem? Egyedül ülök a koliszobámban.. tényleg egyedül. Csak az én cuccaim vannak. Egyik szobatársam sem kapott 2. félévre kolit. Holnap jön 3 teljesen új srác, akikkel feltehetően még fél évet kell majd együtt élnem. De milyen lesz ez? Az elmúlt félév során annyiszor gondoltam már erre. Főleg akkor amikor igyekeztem elviselni volt-szobatársam trehányságát.. Megpróbálom, hogy ha már a kezdetektől rend van, akkor hátha az marad majd. :D Vagy egyáltalán nem lehet ilyenekkel befolyásolni az ember személyiségét és úgyis az lesz, aminek lennie kell..

Apropó elmélkedés.. Képzeljük el, hogy van egy körülmény ami minden napunkat befolyásolja valamilyen szempontból.. Talán úgy élünk le éveket, hogy nem vagyunk megelégedve ezzel, de kénytelenek vagyunk belátni, hogy nincs mást tenni. Aztán 1-2 év aktív várakozás után jön egy forduló pont és lassan de már látható úton szépen lassan kialakítjuk az emberi lényünknek megfelelőt. (legalábbis sokkal elfogadhatóbbat) De akkor egy napon.. olyan történik, amire az elmúlt években egyáltalán nem gondolt volna az ember. Kap egy lehetőséget, amivel vagy él az ember, vagy nem. Ha él, akkor nagyot kockáztat, sokban javul a mindennapi élete, de bizonyos dolgokban romlik. Éjjel nappal megállás nélkül zakatol az agya és mérlegel.. Mi legyen?

Mi van, ha nem él a lehetőséggel? Akkor talán 20 év múlva is azon gyötri magát, hogy "Mi lenne most, ha akkor máshogy döntök??!".

csak szabadjára engedtem a gondolataimat.. nem lényeg.

Jogtiszta?

Pár napja eszembe jutott egy érdekes eszmefuttatás. A nagy bevásárló központok és a kisebb szám.tech boltok mind tele vannak üres cédékkel, dévédékkel.. Miért? Oké, azt értem, hogy sokan veszik, hogy kiírják a netről letöltött filmeket zenéket, játékokat. De hivatalosan mi az indíték a tömeges gyártásra.. Jó, gondolom csak annyit mondanak, hogy nagy a kereslet. De hivatalosan, jogszerűen mire kellhet egy üres lemez? Talán arra, hogy a családi képeket meg tudjuk osztani rokonokkal, vagy elő tudjuk hívni.. Jó, max még arra, hogy a legálisan letöltött linuxot kiírjuk. De lássuk be, ez édes kevés. A másik ilyen iparág az mp3 lejátszó.. A hivatalos folyamat elvileg a következő: Karácsonyra megkapod Brittnyi Szpírsz legújabb lemezét eredetiben, ha ügyes vagy találtál egy demo verziós konvertálót a neten vagy megveszel egy mp3 konvertert sok pénzért.. és az így kapott adatot felmásolod a lejátszódra, hogy kisebb helyet foglaljon a táskádban. (oké, az egész alól kivételek az Apple tulajdonosok az Apple Store miatt, de akkor is..)

Egyértelműen a lemezgyártás is és a hordozható multimédia lejátszó eszközök gyártója is rá van állva, hogy a lelkes magyar ember mindent (kevésbé jogtisztán) letölt a netről..

ennyi.

Agybeteg zene esti elgondolkodáshoz... (fáj a fejem írni valamit)

Facebook

Ahogy azt a róla készült film címe is jelöli.. Közösségi háló.. Bizonyára sok olvasóm fent van Facebookon, valaki csak azért hogy be legyen regisztrálva, de passzív tagja a "közösségnek" valaki viszont tényleg komolyan gondolja a "Mi jár a fejedben?" kérdést, ha talál egy vicces képet, megmutatja az ismerőseinek és utána órákig figyeli, hogy kik és hányan lájkolják (tetszésüket nyilvánítják). Talán én is az utóbbiba tartozom.. de azon kívül, hogy napi rendszerességgel figyelem a történéseket, el is gondolkozom, hogyan is működik ez az egész rendszer.

Tagadhatatlanul egyre nagyobb szerepet hódít az életünkből, de nem csak a magánéletre gondolok.. Emlékezzünk csak vissza amikor tavaly nyáron az Országgyűlés tárgyalt egy Facebookos felvetésről, ami hatására a tűzijátékra szánt pénzt felajánlották az árvízkárosultak javára. Vagy a napokban történt West Balkánban történt baleset során rengeteg cikkben (és talán a tv-ben is) kiemelték, hogy milyen beszámolók terjengtek a Facebookon, a főszervező törölte a Facebook adatlapját.. stb. Az egész őrületet a T-Mobile csak tetézte azzal, hogy létrehozott egy ingyenes változatát is.. rendszeresen látni a buszon, vonaton, előadásokon mobilról fészbukozó, unatkozó személyeket.. A helyett, hogy unatkoznának, elfoglalják magukkal. Ha valakinek szülinapja van, azt is számon tartja.. pont ezért már nem foglalkozunk annyit azzal, hogy szeretteinknek mikor is van a nagy nap.. "Majd a Facebook úgyis szól.."

Bizonyára mindannyian tudnánk még hasonlókat említeni, de nekem ez is épp elég, ahhoz hogy elgondolkozzak, Milyen lenne a mai életünk, napunk ha nem ült volna le 2004ben Mark Zuckerberg programozgatni egy kicsit..

Meddig fog ez elfajulni? Mikor fog történni egy olyan esemény, amit egyértelműen a Facebook hátrányának fognak tulajdonítani?

Néhány apróság.. hivatalos információ szerint több mint 500 000 000 tagja van (igen, ez baromi nagy szám), de mindezek ellenére, a Google Chrome helyesírás ellenőrzője még most sem ismeri a Facebook szót.. jó pár cég az állásajánlatait először vagy egyáltalán a Facebookon hirdeti meg.. Mennyire fog minket beszippantani?

Egy kis pótlék

Az előző bejegyzésem után meggyanúsítottak azzal, hogy nem találom a helyem, és bizonytalan vagyok magammal kapcsolatban (vagy valami hasonlóval). Nahmármost.. NEM :)

Felmerült újra az szokásos 'milettvolna,ha?' kérdés.. Mikor lenne boldogabb az ember? Ha tanul a megajánlott jegyért a zh-n.. Vagy inkább elmegy vizsgázni.. Gondolom kb 98% rávágná, hogy irány a megajánlott jegy.. Nna én a maradék 2% vagyok, aki elgondolkodik a kérdésen. Mert anno tanulás helyett emberünk olyan dolgokat is csinálhatott, ami sokkal maradandóbb, mint amit a vizsgaidőszak alatt tapasztalna meg egy vizsga helyett. De tulajdonképpen ez az egész értelmetlen felvetés. Nem a múlton kell agyalni, hanem örülni kell a jelennek. :)

Most mi van?

Mi van akkor, ha az ember egy megszokott életvitelén nem szeretne változtatni, eltelnek hetek, hónapok. És egyszer csak jön egy nagy bang.. és minden megváltozik. Olyan eszközhöz nyúl, amit előtte 5 hónappal csak végszükség esetén szeretett volna kézbe venni.. Talán most egy ilyen helyzet előtt állok.

Amióta felkerültem Pestre.. úgy tekintettem, hogy egészen megváltozott az életem.. másmilyen koli, másmilyen társaság és természetesen teljesen más napirend. Be is tudtam annak, hogy így kell lennie. De talán most úgy néz ki, hogy az akkori, és a mostani életemet össze kell kötnöm, mert találtam egy nagyon hasznos kapcsolatot a kettő között.

Jó pár régi ismerősöm szájából hallottam az elmúlt hónapokban, hogy megváltoztam, ezt magamon is észrevettem. Máshogy reagáltam le bizonyos helyzeteket, mint ahogy azt féléve, egy éve elképzeltem. De ma este beszéltem egy olyan emberrel, akivel évekig éltünk egymás mellett, és ahogy felvázoltam a mostani életemet neki, csak annyit mondott, hogy 'Semmit sem változtál'. Ezen igencsak elgondolkoztam... Szerinted tud az ember úgy változni, hogy nem változik?

Elég zavaros lehet az, amit most írtam.. De még elég sok tényező nem biztos, ezért nem szeretnék semmilyen konkrétumot mondani.